Hívsz és jössz. Itt vagy, ölelsz, csókolsz és szeretsz. És sosem szerettem ennyire! Nincs semmi, amire elcserélném ezt az érzést, a lopott órákat, perceket. Ahogy egymásra nézünk, ahogy egymást szeretjük. Sokszor kértem Istent, ha nem nekem szánt, vegyen el! És mindig, amikor ezt kértem, csak közelebb hozott. Már nem kérem, hogy vegyen el. Már minden nap hálát adok, hogy vagy nekem. Neked születtem, Rád vártam, Téged kerestelek! A szennyes múltam felszámolása elenyésző áldozat volt Érted. És lemondani egy bizonytalan, megalkuvásokkal teli jövőről nem nehéz. Akárki jönne, nem tudnám elképzelni vele. Nem akarok szerelem nélküli kapcsolatot, csak hogy elmondhassam, férjem van. Nem kell... Nekem szerelem, szenvedély kell, nekem Te kellesz! Minden különbözőségünk és nehézségünk ellenére. Fáj, hogy családod van, nem könnyű osztozni rajtad. De megéri! Mert ezt kerestem, erre vártam egész életemben. Még akkor is, ha az estéim egyedül töltöm, de egy kicsit mindig velem vagy, egy kis részed mindig itt marad. Ezért megérte feladni a biztos boldogtalanságot, akkor azt gondoltam, a bizonytalan boldogságért teszem. Ezért a boldogságért megérte! Ez bármit megér! Az életem nem most romlott el, a keserű, elrontott életem Te csak jobbá tetted, megmutattad mennyire tudok szeretni. Hogy az önző mivoltomat alárendeltem Neked, hogy mindent Neked akarok adni. Már nem kérdezem, hogy miért. A válasz: hogy jobb ember legyek. Jobbá tettél, jobbá tetted az életem, este úgy alszom el, hogy Rád gondolok, éjjel Rólad álmodom, reggel Te vagy az első gondolatom. Nappal Téged várlak, nem vágyom máshova, a várakozás is édes. Kinézek az ablakon, a függöny mögül kémlelem az utcát, hátha Te jössz éppen. Aztán csörög a telefon és úgy szólsz bele: szerelmem... És a mosoly, ami ekkor kiül az arcomra, minden egyedül töltött percért kárpótol. Ez a legjobb érzés a világon... Szeretve lenni jó, de szeretni még jobb!!!