Akkoriban netes társkeresőn ismerkedtem. Az egyik lehetséges "áldozattal" találkoztam, átlagos randi volt. Vagy még az sem... Semmi nem fogott meg benne, nagyjából másfél órányi kevésbé izgalmas beszélgetés után kimentettem magam és elindultam haza. Éhes voltam, beugrottam enni…
Rövid találkozás, egy eldugott helyen a kocsiban. Kint csöndesen esik az eső, szerencsénkre, így kicsi az esélye, hogy meglát valami ismerős. Lopott percek, lopott csókok, kis beszélgetés, miközben végig fogjuk egymás kezét. Mint kamaszkorunkban, az első szerelem érzése önt el…
Pár hónapja még nagyon szerettem aludni. Sokat aludni... A 24 órás napból nagyjából 12-14 órát tudtam alvással tölteni, ennek megvolt az oka. Aludni és álomvilágban élni sokkal jobb volt, mint ébren lenni és a valóságot elviselni. Mióta ismerlek, alig alszom. Kevesebb, mint a…
Hívsz és jössz. Itt vagy, ölelsz, csókolsz és szeretsz. És sosem szerettem ennyire! Nincs semmi, amire elcserélném ezt az érzést, a lopott órákat, perceket. Ahogy egymásra nézünk, ahogy egymást szeretjük. Sokszor kértem Istent, ha nem nekem szánt, vegyen el! És mindig, amikor…
Hívtál reggel, azt mondtad jössz, együtt reggelizünk. Én kiugrottam az ágyból, megittam a szokásos dupla presszómat, lezuhanyoztam, rendbe tettem magam és vártalak... Aztán írtál, hogy dolgod van. Később jössz, nem tudod mikor. És én csak várok. Ahogy minden nap, minden percben.…