Elmentél, végleg... Nem bírtad, nem leszek elég jó soha. Nem ilyen nőre vágytál, mint én. Csak azt hitted. És összetört a szívem. Csak sírni tudok, sem aludni, sem enni. A gondolataim kuszák, próbálom elfogadni a helyzetet. Nehéz hetek jönnek. Életem szerelme voltál és az is maradsz. Soha ennyire és így nem szerettem senkit és nem is fogok talán. Megváltoztattad az életem, megmutattad mire vagyok képes, mennyire tudok szeretni. És ezt köszönöm. Köszönöm, hogy segítettél a bajban, mellettem álltál, a kezed nyújtottad. Talán a legnehezebb időszakban sodort mellém az élet. Hittem, hogy nekem szánt az Ég, hogy Neked születtem, Ő küldött azért, hogy jobbá tedd az életemet és kapjak egy kis boldogságot még egyszer... Ennyi járt, eddig szólt a mandátumod. Ilyen szerelem nincs több az ember életében, talán egyszer megadatik, többet nem. Én megkaptalak, néhány hónapig érezhettem azt, amire vágytam, amit kerestem. Eddig tartott... És el kell engedjelek.......

Köszönöm

"Köszönöm a könnyes éjszakákat,
Köszönöm, hogy szerethettelek,
Egy világot törtél össze bennem,
Mégse hidd, hogy elfelejtelek.
Hogyha látlak, visszatér az emlék,
S párnáimat könnyel öntözöm,
Hangod fájó sebet ejt szívemben,
S ezt a fájó érzést köszönöm.
Biztos harcolsz te is a szíveddel,
S letagadod, hogy most is szeretsz,
De megérzem vágyó tekinteted,
S szívemben újra remény ébred.
Köszönöm, hogy arcodra van írva,
Amit ajkad már nem mond el soha,
Elmentél én mégis itt érezlek,
Mert szerelmünk nem tűnt el tova.
Úgy szeretnék szíveden zokogni,
S könnyel kitörölni az az érzést,
Hogy szívemből nem tudlak kitépni.
Most várom, hogy hozzám visszatérj,
S letöröld omló könnyeimet,
Megszűnnek a könnyes éjszakák,
S meggyógyítod vérző szívemet.
Mert én érzem erősebb az érzés,
Bennem és benned is talán,
Mint mikor oly vágyódással néztél
Az első csók, vagy csókunk után.
Őszirózsa nyílik a szívemben,
Mégis érzem újra tavasz van.
Szerelmed volt nekem minden öröm,
Hogyha nem is szeretsz többé,
Ezt a szép emléket mégis KÖSZÖNÖM!"